12. A vörös démon igazi célja
Fogalmam sem volt, hogy mi lett velem. Ott feküdtem egyedül a hatalmas ágyon. Szemhéjaim nagyon nehezek voltak, a fogaim meg sajogtak. Mi a jó eget művelt velem ez a nő?
Nagy nehezen feltápászkodtam az ágyszélére. Egyedül voltam egy ismeretlen szobában. Habár… A Hyuga ház akkora, hogy nem is furcsállom. Kimentem a szobából, majd végig a folyosón. A folyosón végig ablakok vonultak. Az éjszaka már leszállt, de így is rengeteg mindent láttam. Nagy hegyek a háttérben, amelyeknek a teteje havas volt. Előtte egy erdő, ami végigkísérte az egész tájat. A birtokon belül pedig egy szökőkút, amit fehér virágok öleltek körül. A Hold megvilágította a leeső vízcseppeket. Csodálatos látvány.
Lementem a lépcsőn. Valahogy nem ismertem fel a helyet. A levegőt is más illat töltötte meg. Hol vagyok?
Lépteket hallottam a hátam mögött. Nagyon fürge lépteket. Mire hátra néztem egy hatalmas pofont kaptam. Egy fekete hajú fiú emelkedett felém. Szemei zöld árnyalatba váltottak.
- Nyugalom Sai!
Naruto hangja valahogy meglepett. Mit keres ő itt? Egyáltalán ki az a Sai?
A fiú leszállt rólam és felsegített.
- Látom felkeltél- nézett rám mosolyogva Naruto- Minden oké?
- Leszámítva, hogy egy ismeretlen pasas vágódott nekem… igen minden oké. Hol vannak a többiek?
- Különböző szobákban és kómában- vonta meg a vállát.
Ezt ilyen lazán tudja közölni? Oké, hogy olyan idős, de azt nem azt jelenti, hogy az érzései is el elszálltak volna. Legalábbis… bennem volt egy kis szomorúság.
- Mi lett velük?
- Nem tudom. De mindenkit elkaptam. Még Hinata, Temari… még Konant is.
Csak a szőke fiút néztem. Az arca kemény volt. Mégis… valahogy látszott rajta a düh. Talán Hinata miatt? De hát, alig ismeri. Mondjuk… be kell vallanom az a vérkötelék is valami nagy meglepetés volt.
- Hol vagyok?- bombáztam meg ismét a kérdésemmel.
- Nálam- válaszolt Sai.
Szóval ezért támadott meg. Nem ismert meg.
- Mi a fene történt?
A lépcsőre néztem. Hinata imbolygott lefelé. Szerencsétlen olyan volt, mint egy részeg. A lábai szinte összeakadtak egymásban. A tízedik lépcsőfoknál el is esett. Vagyis… majdnem, mert Naruto megfogta.
- Minden oké?- kérdezte Naruto.
- Azt… hiszem. Csak nagyon szédülök.
Naruto beleharapott a csuklójába és Hinata szájához tartotta.
- Legalább ne nyilvánosan- fordultam el.
Ez a jelenet felért egy nyilvános szex jelenettel. Ahogy a vér illata elárasztotta a körülöttünk lévő levegőt, el kellett mennem. Valahogy visszataszított Naruto vérének az illata. Nem tudom miért… de maga a személy visszataszított.
Végigmentem a folyosón, majd lefordultam balra. Hihetetlen látvány volt. A kövekkel kirakott padló simára volt csiszolva, a vörös falakon pedig képek lógtak le. Közöttük majdnem kétezer évesek is voltak, vagy még több. A nagyja valamilyen csatajelenetet ábrázolt, de voltak beállított portrék is. Ahogy a folyosón nézelődtem zongora hangra lettem figyelmes az egyik szobában.
Benyitottam a hatalmas ajtón. Egy nagy terem volt mögötte. A terem közepén egy versenyzongora állt. Mögötte pedig egy fiú. Pontosan tudtam, hogy kicsoda. Az illata már megbolondította az orromat.
- Felkeltél?
Miért kell megkérdezni? Nem látja, hogy itt vagyok előtte? Mégis olyan jól esett, hogy megkérdezte.
- Igen.
Felállt a hangszer mögül és felém közelített. A tekintete megnyugtatott, a lépteitől oedig a gyomromat a torkomban éreztem.
- Valami gond van?- kérdezte, miközben megsimította az arcomat.
- Yumi meg Ichita eltűnt és egy nő lenyelette velem a rohadt vérét, amitől el is ájultam. Kell, hogy ne legyen gondom?- vontam meg a vállam.
- Szegény te- mosolyodott el.
Sasuke átölelt. Szorosan, de mégis kellemesen. Az egyik kezével beletúrt a hajamba, a másikkal meg a derekamat vonta magához. Hirtelen elrántotta a fejemet és megharapott. teljesen váratlanul. Mégsem toltam el. Viszont ő néhány másodperc múlva ellökött magától.
- Mi ez a borzasztó íz?- törölte meg a száját- Ez iszonyú.
- Tudok róla. Én megmondtam, hogy förtelmes.
- MÉG ANNÁL IS ROSSZABB!
Elég bunkó volt tőlem, de elnevettem magam. Olyan jó volt látni ahogy ott köhög meg szenved. Egészen addig, amíg össze nem esett.
A táj csodálatosan nézett ki. Sai aztán adott a küllemre. A szökőkút peremén ültem és a csillagképeket nézegettem. Rengeteget felismertem. Mikor a Bak csillagjegyet is megláttam, rájöttem, hogy nem Japánban vagyunk. Ha ott lennénk akkor a Rák csillagkép jönne ki. Az időjárásból ítélve valószínűleg Ausztrália. A hegyek meg a Vízválasztó.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar felkelsz.
Ijedten kaptam hátra a fejemet. Az a nő. Hosszú hullámos vörös haja gyönyörűen csillogott. Szája vörös, akárcsak a haja. A szívverése meg eltűnt.
- Már megint te vagy?
- Egy kicsit több tiszteletet is adhatnál az idősebbnek- tette ölbe a kezeit- Nem vitatkozni jöttem. Csak segíteni akartam.
- Hogy lenyeletted velem a borzasztó vérállományod?- vontam fel a szemöldököm.
Natalia leült mellém és ő is a csillagokat leskelődte.
- Minden öreg élőlény egyszer képes valamilyen hihetetlen erőt elsajátítani. Jóslás, manipuláció és még ezer dolog- kezdett bele a mondandójába- Én már több millió éve itt vagyok. Legendák keringenek rólam, mivel én magam sem emlékszek arra, hogy hogyan is születtem. Egy valamiben azonban biztos vagyok. Hamarosan hatalmas háború lesz.
- Mit zagyválsz itt össze-vissza?- kérdeztem.
- Hamarosan nagy harc lesz közted és néhány személy között. Ezt jól tudja a mestered is- nézett rám, de látszott rajta, hogy tudja, nem értek semmit az egészből- Látom a jövőt. Igaz… csak kis részleteket, de látok. Valamelyik este ezt próbáltam valahogy feléd közvetíteni.
- Mégis, mikor lesz ez?
A nő szemei lilás színben kezdtek e tündökölni, majd a holdra nézett.
- Hamarosan.
Elfordítottam a fejem.
- Ezzel sokat segí…- visszafordultam, de nem volt ott- tettél. Hova a francba tűn?
elálltam a kútról és visszasétáltam a házba. Vagyis várba. Felmentem a lépcsőn és be az egyik szobába. Sasuke még mindig aludt. Megsimítottam az arcát. Olyan békésen aludt. Egyszer csak kinyitotta szemét. Egyenesen rémnézett. Kínos csend kerekedett kettőnk között, majd megfogta a csuklómat. Maga mellé rántott és szorosan átölelt.
- Mekkora marha vagyok.
- Miért?- néztem fel rá.
- Mert olyan erős vérköteléket csináltam veled, hogy örülök ha egy év múlva kitisztul a vérem.
Lehajolt hozzám és megcsókolt. Kezei benyúltak a hátamhoz. Olyan hidegek voltak. Szorosabban magához szorított. Olyan jó érzés volt. Már csak az, hogy a bőrét érezhettem. Fogai megnyúltak és felsértették az alsó ajakamat. Az egyik keze a hátamról a fenekemre csúszott. Felemelt és magára borított. Ott feküdtem rajta, de a szánk egy percet sem távolodott el.
Meglepő módon a kezeim a nadrágja gombjához siklottak. Kigomboltam ám nem tettem semmit. Ezt nem kéne csinálnom. Igaz, hogy mind a ketten nagyon is kívánjuk egymást, de akkorsem.
Ez viszont Sasukét nem zavarta. Lehúzta a felsőmet, majd szépen lassan megfosztott a többi ruhámtól is. Énis lehúztam a nadrágját. Ott feküdtünk mind a ketten meztelenül. Átfordított, így ő került felülre.
- Biztos vagy benne?- kérdezte.
Nem válaszoltam, csak bólintottam. Ez volt az a pillanat, ami megváltoztatta az életemet. Ami a személyiségemet változtatta meg. A lökései amik elvittek arra a pontra. Az első alkalom, hogy együttvoltam bárkivel is.
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
haladás haladás:)). Ezzel a vörössel valami nem simmel...meg ez a harc is....ájjh folytasd hamar, olyan kíváncsi vagyok! :D
-
(sayuki, 2012.03.01 17:58)